Helyzetben lét, testtartás, attitűd. Az Arisztotelész által felhozott példák arra utalnak, hogy a posztúrát egy megfelelően elvégzett művelet végpontjaként érti. A kifejezés azonban gyakran egy tárgy részeinek egymáshoz viszonyított helyzetét jelenti, mivel – mint mondja – a részek helyzete elválaszthatatlan az ideális állapottól. A részek tökéletes összhangja új minőséget teremt: egy helyzetet, ami egyúttal fókuszpont. Egy komplex folyamat kimerevedése, ami önálló minőséget teremt. Ez az attribútum jóformán minden tárgyra igaz, amelyben egy szinte véletlenszerű pillanat merevedik ki, ám ez szinte tökéletesen beazonosítható az üvegművészettel. Az üveg ugyanis megmerevedett mozgás. Egy folyamat pillanatképe. Elhelyezése, megvilágítása, környezetbe illesztése is kulcsfontosságú. A fény kelti életre a tárgyat, akkor válik érthetővé, amikor „helyzetbe kerülve” megmutatja mindazt a komplexitást, amit az anyag természete, a művész szándéka és a szemlélő helyzete egyszerre teremt meg. „Nem jó, onnan nem láthatod, miről van szó” – vajon hányszor hangzott el az üvegművészet kapcsán, ahol az egyik legfőbb panasz, hogy jóformán lehetetlen lefényképezni az alkotást, mert élvezetéhez elengedhetetlen a valós jelenlét és a megfelelő helyzet felvétele?
Szilágyi B. András
a kiállítás kurátora