Az eltérő minőségek, témák, anyagok kapcsolódása révén indul be maga a szellemi tevékenység, az iparművészet területének lényege a relációk, kapcsolódások jelenléte. Arisztotelész így fogalmaz: viszonylagosak az olyan dolgok, amelyek másokhoz mérten azok, amik. Viszonylagos az állapot, az érzékelés, a tudás és a térbeli helyzet. Ily módon leginkább a textil műfaja az, amelyik kötődik a divat fogalmához is, így maga a reláció formai kifejezése. A reláció az interaktivitás szinonimája, így csábító a lehetőség arra, hogy a 21. század új médiájához társítsuk, de van ennél kézenfekvőbb megoldás is. Egy öltözék a viselője nélkül nem értelmezhető: csupán egy összehajtogatott szövet a fiókban. Valódi értelmét nyeri el azáltal, hogy kapcsolatba lép a viselőjével, ezzel magát a viselőjét hozza „helyzetbe”, azaz képessé teszi arra, hogy kapcsolatot létesítsen másokkal. „A ruha maga az ember” – létezhet-e ennél szorosabb reláció? A textilművészet a falikárpitok révén a reneszánsz kor óta a képzőművészet és iparművészet közti közvetlen kapcsolat egyik fő felülete, így autonóm műfajként is kapcsolatteremtő médium.
Szilágyi B. András
a kiállítás kurátora