A trendek az időhöz kötődnek. Egy tárgynak legtöbb esetben ideje van: a legjobb designtárgy épp arról válik felismerhetővé, hogy szinte pontosan jelzi saját korát, amelyben készült. Ez a retrónosztalgia alapja, ami manapság különösen népszerű. De ezenfelül a tárgyaknak is van megszabott ideje: az amortizáció, a beépített élettartam a designhoz tartozik, az új korok pedig új terveket, innovációt követelnek, így a designer „soha nem alszik”, hiszen percről percre változó környezet veszi körül. Nem létezik „autó az Öröklétnek”, csak az időben létezik. Arisztotelész szerint a tér és az idő vég nélkül osztható. A világ jelenségeinek alapja a mozgás: a potenciális létről az aktuális létre való átmenet. Ez az animáció lényege, hiszen az időt, azaz a létezés mozgását a lehető leghűbben képezi le. A mozgó egyed természetéből adódó mozgásait adja vissza tervezett, azaz „természetellenes” módon, és mesterséges, teremtett valósággá alakítja. Az időben való jelenlét időtlenné lesz, amikor a teremtett valóság mozgásba lép, és párhuzamos idősíkot, új, teremtett univerzumot teremt.
Szilágyi B. András
a kiállítás kurátora