Léteznek tárgyak, amelyek úgy veszik körül a felhasználókat, hogy könnyen értelmezhető, felfogható hasznuk van a mindennapjaikra nézve. Hasznuk lehet a gyönyörködtetés, szórakoztatás, az emberi lehetőségek növelése vagy a problémák egyszerűsítése. Néha már észre sem vesszük, de hiányuk esetén alapvető tevékenységeket sem tudunk ellátni. A tervező ezekben a tárgyakban a segítésre összpontosít és igyekszik kiterjeszteni az emberi lehetőségeket. A megkérdőjelezhetetlen funkcióval rendelkező tárgyakon felül létrejött egy újabb réteg. Kialakulása társadalmi, gazdasági és technológiai innovációk következménye is. Ez a kívülről érkező gyújtóláng teszi lehetővé, hogy a produktumok mélyen elemző és etikai narratívával is rendelkezzenek. Nem is tárgyak ezek, hanem technológiákon átívelő objektumok. Többlet üzenetet hordoznak, és másfajta attitűdöt igényelnek a felhasználóktól, mint leírhatóbb funkcióval rendelkező társaik. Ezek a független tárgyak nem kizárólagosan materiális, hanem gondolati síkon közelítik meg a felhasználót. A megkérdőjelezhetetlen funkcióval létező tárgyakkal ellentétben nem elvesznek vagy megkönnyítenek, hanem feladatot adnak. Ebben a felruházó viszonyban a tárgy és a felhasználó között új eredmény születik. Kiszámíthatatlan ugyanis, hogy a felhasználó mit hoz a kapcsolatba, hogyan dolgozza fel és viszi magával azt, amit kap. A kapcsolat színtere is sokszínű, már-már kiszámíthatatlan. Ezek a tárgyak megbújhatnak az életterünkben, de igényelhetik azt is, hogy új közegbe érkezzünk, hogy megismerhessük őket. A posztindusztriális szekció rendhagyó színfoltja a II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalonnak. A teljes kiállítás kontextusában arra hivatott, hogy kiragadja a látogatót és bevezesse a tervezés újabb korszakába, amelyben az alkotók technológiai, szakmai és társadalmi konstrukcióktól függetlenül nyúlhatnak a problémákhoz.
Tóth Fruzsina
formatervező mérnök, design menedzser